2013. június 16., vasárnap

Biciklitúrára fel! - Avagy fedezzük fel a Tisza-tavat két keréken

Mindig is szerettem biciklizni, de hosszabb kerékpártúrába soha nem mertem belevágni. Egészen tavaly nyárig, amikor is elindultunk, hogy felfedezzük a Tisza-tavat. Nem terveztük, hogy teljesen körbetekerjük, csupán addig, ameddig bírjuk. Végül Poroszlótól Kisköréig jutottunk (oda-vissza körülbelül 60 km), de a kirándulás olyan hatást tett ránk, hogy már akkor eldöntöttük, hamarosan a déli oldalt is felfedezzük.


Poroszlótól indultunk tehát, a vasútállomástól a településen keresztültekerve jutottunk a tóhoz, ahol aztán felhajtottunk a gátra és jobbra kanyarodva megkezdtük utunkat Sarud irányába. Az út végig sík terepen halad, így a kezdő biciklistáknak sem kell megijedniük a hosszabb távtól. Nem is beszélve a csodálatos környezetről, ami kifejezetten megkönnyíti az előrehaladást!


Miközben gyönyörködtünk a csendesen ringatózó, napfénytől csillogó víztükörben, az ártéri erdők lombos fáiban és a nádasokban, szinte észrevétlenül róttuk a kilométereket. A túra során állandó kísérőink voltak a gémek, sirályok és a többi vízimadár, sőt, abban a szerencsében volt részünk, hogy útközben egy réti sast is megpillanthattunk.


A kirándulás alatt egyébként érdemes több pihenőt is beiktatni (még akkor is, ha nem fáradtunk el), és a töltésről lesétálni a tóhoz, ahol a horgászok által kitaposott parton, a fűzfák árnyékában fogyaszthatjuk el a tízórainkat, vagy éppen az ebédünket. Amennyiben már meguntuk a táskánkban összenyomódott szendvicseket, a túra során útba ejtett strandokon lángost is ehetünk, majd továbbindulás előtt megmártózhatunk a hűs vízben.


A gáton haladva szerencsére többnyire nincs nagy forgalom, mi is csupán néhány autós horgásszal találkoztunk. Elhagyva Sarudot, utunk háromnegyed részét követően, Dinnyéshát után már láthatóvá vált a kiskörei víztorony, amelyet végül célul tűztünk ki magunk elé.


Beérve a településre eljutottunk a zsilipig, amelynek hídján átkelve a kalandvágyó biciklisek folytathatják útjukat a déli part mentén Abádszalók irányában. Itt mi is megálltunk szusszanni egyet, majd elindultunk vissza, Poroszló felé.


Bevallom, utunk végéhez közeledve az előttünk magasodó viharjelzők oszlopai segítségével már számoltam a még hátra lévő kilométereket, másnap pedig izomlázzal küzdve igencsak nehézkesen keltem fel az ágyból… Ekkor azonban már nem bántam ezt sem, hiszen a Tisza-tónál ért élmények mindenért kárpótoltak.



Kapcsolódó bejegyzés: Egy Tisza-tavi kirándulás története

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése