2013. július 31., szerda

Ich liebe dich, Berlin!

Németország csaknem 900 km²-en elterülő fővárosa, Berlin bővelkedik látnivalókban, ezért az ideutazásunk előtt nem árt tájékozódni, majd megtervezni, mi az, amit semmiképpen nem szabad kihagyni. Ebben szeretnék segítséget nyújtani olvasóimnak, és bemutatni azokat a nevezetességeket, amelyek számomra leginkább tetszettek az egy hét során, amelyet volt szerencsém e csodás városban eltölteni.


A berlini utazás terve már hónapokkal korábban felvetődött bennünk, ezért mire végre sikerült mindent elintéznünk, és véglegessé vált az indulásunk időpontja, már türelmetlenül vártam, hogy megpillanthassam a német földet. A város hatalmas méretei már akkor nyilvánvalóvá váltak számomra, amikor Budapestről induló buszunk megérkezett a célállomásra. Az U-Bahn ablakain festett formában máris felfedezhettem Berlin egyik szimbólumát, a Brandenburgi Kaput, amelyet percekkel később élőben is megcsodálhattam.


A hársfákkal szegélyezett sugárút, az Unter den Linden végén, a Pariser Platzon található Brandenburger Tort, a XVIII. század végén II. Frigyes Vilmos porosz király kérésére emelték. A kapu képtelen volt kiállni a történelem viharait, a második világháború után újjá kellett építeni a 26 méter magas jelképet. A berlini fal felépítése után azonban csaknem 30 évig nem lehetett áthaladni rajta, egészen Kelet- és Nyugat-Berlin egyesítéséig.


A kapuétól viszont már csak az azt díszítő szoborcsoport, a Quadriga története kalandosabb, amely szintén számos hányattatáson esett át a történelem során. Az ókori eredetű négylovas kocsit és hajtóját, a győzelem istennőjét, Nikét a napóleoni háborúk után francia földre hurcolták, majd a császár halála után újra hazavitték. A második világháború és a fal lebontása után azonban kétszer is helyre kellett állítani, az eredeti szoborból sajnos csak az egyik ló feje maradt meg, amelyet ma múzeumban őriznek.


A Brandenburgi Kapu háta mögött hatalmas területen fekszik a Tiergarten, Németország harmadik legnagyobb közparkja, amelyet a Straße des 17. Juni vág ketté. Az erre járók itt mindent megtalálnak, ami a csendes pihenéshez szükséges: tavak, patakocskák, szobrok és virágágyások mellett sétálhatunk, illetve piknikezhetünk. A park nevéhez hűen számos állatfaj él itt, a trillázó madarak mellett az egyik este folyamán még egy kergetőző nyúlpárt is megfigyelhettünk.



A Straße des 17. Junin, a Tiergarten közepén magasodik a győzelmi oszlop, a Siegessäule, amelyet a poroszok állíttattak 1864-ben a dánok felett aratott győztes csata után. Az arannyal díszített Győzelem szárnyas alakja azonban csak valamivel később, az osztrákok és a franciák legyőzése után került fel az emlékmű tetejére. Néhány Euróért cserébe nemcsak az oszlopot díszítő csodás portrékat és domborműveket csodálhatjuk meg, hanem közel 70 méter magasságból a páratlan kilátást is.


Visszasétálva a Brandenburi Kapuhoz, attól egy kissé balra találjuk a Reichstag épületét, amelynek alapkövét még I. Vilmos császár fektette le 1884-ben. Itt ülésezik a Bundestag, azaz a német törvényhozó testület – ám nem volt ez mindig így. Az impozáns építmény 1933-ban máig tisztázatlan körülmények között leégett, majd a második világháborúban a bombázások miatt még jobban megrongálódott. A Reichstag felújítását csak hosszú évekkel később, 1956-ban kezdték meg. Ezt követően azonban csupán kiállításokat rendeztek itt, egészen 1991-ig, amikor az újraegyesítés után a Bundestag visszaköltözhetett eredeti helyére.


A Reichstag a nagy világégést követően hosszú ideig kupola nélkül maradt, a jelenleg látható üvegfalú épületrészt 1999-ben húzták fel. A parlament fölül nyitott teteje regisztráció ellenében ingyenesen látogatható és még csak lépcsőzni sem kell hozzá: a csoportot a személyzet lifttel juttatja fel a magasba (ha szemfülesek vagyunk, az üvegfalakon át beleshetünk a parlament bársonyos széksoraihoz is), majd a tetőn át a kupolába érve a tükrökből kirakott középső oszlop körül egy spirál alakú útvonalon felsétálva egyre magasabbról láthatjuk Berlin városát.


A parlament épülete mellett csordogál a Spree folyó. Szándékosan nem azt írtam, hogy áramlik, ugyanis a szabályozásának köszönhetően még a legnagyobb árvíz idején is csak lassan csordogáló, békés vízfolyásra hasonlít. A Spree végigkanyarog az egész városon, olyannyira, hogy akármerre megyünk, folyamatosan beleütközünk, így csaknem az az ember érzése, mintha Velencében lenne…


A Spree ölelésében találjuk a Múzeum-szigetet is, amely ma már a Világörökség részét képezi. Az itt található múzeumok leghíresebbike a Pergamon Múzeum, amelyben három nagyobb gyűjtemény kapott helyet. Az antik kollekció részeként láthatjuk a névadó Pergamoni Zeusz oltárt, és a monumentális milétoszi kaput. Másodikként a közel-keleti gyűjteményt csodálhatjuk meg az Istár-kapuval, valamint Hammurapi törvényoszlopának egy másolatával. A Pergamon harmadik részében pedig az iszlám művészet remekeiben gyönyörködhetünk.



Szintén a Múzeum-szigeten emelkedik a grandiózus berlini dóm, amely a leginkább elnyerte a tetszésemet. A reneszánsz és barokk stílusban épült evangélikus katedrálisnak - ahogyan Berlin legtöbb nevezetességének is - sanyarú sors jutott, a háború nem kímélte, felújítása pedig csak a 90-es évekre fejeződött be. Már a dóm külseje és nagysága is ámulatba ejtő, ha azonban ennél is többet szeretnénk látni belőle, belépőért cserébe megnézhetjük a belső teret (itt találhatóak a Hohenzollern-ház egykori uralkodóinak sírjai), valamint a kilátást is, amely a kupolától nyílik a városra.


Berlin egyik legszebb tere a Gendarmenmarkt, amelyet a Francia Székesegyház, a Berlini Koncertterem és a Német Székesegyház ölelésében találunk. Előbbit még a hugenották építették, majd három évvel később utóbbi is elkészült mintegy tükörképeként a másiknak. A belülről is elragadó, kívülről oszlopcsarnokos koncertterem eredetileg színháznak épült, manapság azonban már a Berliner Konzerthausorchesternek ad otthont.



A főváros keleti, egykori NDK-s részén található az Alexanderplatz az Urania-Világórával, a Rotes Rathaus-szal - azaz a városházával -, a Neptun- és a Barátság Szökőkúttal, valamint a tévétoronnyal. Berlin közlekedési csomópontját és találkahelyét I. Sándor orosz cárról nevezték el, a németek pedig egyszerűen és röviden csak Alexnek becézik.



A 60-as években épült Fernsehturm, azaz a tévétorony 368 méter magasan emelkedik a város fölé. Ha a legszebb berlini panorámára vágyunk, innen tényleg megkaphatjuk: lifttel könnyedén feljuthatunk a hatalmas oszlop majdnem kétharmadánál lévő gömbbe, ahol a nézelődés mellett akár az ebédünket is elfogyaszthatjuk az itt lévő étteremben.


Ha Berlinben járunk, érdemes még felkeresni az egykori keletet nyugattal elválasztó fal maradványait, amelyet az egyik oldalról graffitik borítanak. A korábbi amerikai katonai ellenőrzőpont, a Checkpoint Charlie ma igazi turista-látványosságnak számít, megéri itt is néhány fotót készíteni – feltéve, ha a tébláboló tömegtől erre van lehetőségünk.




A német főváros többi nevezetességeit se felejtsük el: a modern építészet és művészet kedvelőinek ajánlom a hatalmas Sony Centert, a 2005-ben készített Holokauszt Emlékművet, valamint Vilmos császár emléktemplomát. A régebbi stílusok hívei feltétlenül látogassanak el a gyönyörű Charlottenburgi kastélyhoz, csodálják meg a méltán híres Humboldt egyetem karainak monumentális épületeit, és keressék fel a dorotheenstadti temetőben Brecht, Hegel és Fichte sírját. 


Kihagyhatatlan egy hosszú séta Spandau hangulatos utcáin, és a potsdami sanssoucci-i kastély parkjának ámulatba ejtő ösvényein, de utóbbi kettőről hamarosan már egy újabb bejegyzésben számolok majd be részletesen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése